1 Chronicles 16

És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal. ^a1Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá őt. ^b 2

Dávid zsoltára a frigyláda elhelyezésekor; az isteni szolgálat elrendezése

3Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. ^c 4És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. ^d 5És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. ^e 6És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 7Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; ^f 8Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. ^g 9Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe. ^h 10Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. ⁱ 11Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 12Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 13Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 14Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. ^j 15Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! ^k 16Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! 17Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; ^l 18A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. ^m 19Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, ⁿ 20Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 21Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; ^o 22Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: ^p 23Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. ^q 24Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok. ^r 25Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. ^s 26Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; 27Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 28Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. ^t 29Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. 30Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! ^u 31Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 32Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 33Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 34Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 35Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet. 36Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. ^v 37És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! ^w 38Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 39Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, ^x 40Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. ^y 41Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala; ^z 42Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, ^aa 43Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. ^ab